Posted at 8:55 | nime

Újra itt, újra úgy, ahogy eddig. Ugyan olyan határozatlanul, pesszimistán (mert fenét nem vagyok pesszimista, ezt még én sem hittem el magamnak), életkedvtelenül, cinikusan, ahogy eddig. A lényeges különbség az, hogy megtaláltam azt a dolgot, amiért megéri élnem. Annyira, annyira idióta vagyok, hiszen mindvégig itt volt az orrom előtt, mindvégig űztem, ezzel fejeztem ki magamat. De annyira egyértelmű dolognak tűnt, olyan magától értetődő jelenségnek, hogy fel sem fogtam, mennyire semmis lennék én enélkül.

 Igen, az írás ez a dolog. Most is írok, mert örömmel tölt el, hogy írhatok, egyszerűen felvidít, feldob, még ha ezt én furcsán is fejezem ki.

 Ígérem, hamarosan jövök valami értelmessel. Még akkor is, ha senki sem olvassa ezeket a sorokat.

NE keress értelmet ebben az egész blogban, mert azt nem találsz, vagy ha igen, akkor nagyon keveset. Nem tudom, milyen vagyok, nem tudom, miért írok, és azt sem, hogy miért létezem, de biztosan van oka. Életem célja, hogy ezt az okot megtudjam. Előre figyelmeztetlek, hogy az oldalon lesznek vegyesen pesszimista és optimista posztok is, a gyakoriságot meg majd én eldöntöm - nem fogok minden nap legyártani egy sablonposztot. Majd ha érzek rá elég indíttatást, akkor pötyögök valamit, de az teljes mértékben én leszek, nem pedig szimpla üres szavak. danke schön. nime

nime, aki 14 éves, középiskolás. aki imád írni, odavan a lovagkorért és Írországért, pánikrohamot kap a pókoktól, kedvenc állata pedig a kígyó. szereti a csontvázakat. zenei ízlése vegyes, de azért rock&metal powa. HP és GoT-buzi. anime&mangafan. de őszintén? nem ismeri önmagát teljesen, és amennyit eddig tud magáról, az alapján nem is akarja.

Bal lábbal keltél reggel? Morcosan, rosszkedvűen indulsz neki a napnak? Úgy érzed, bár fel se ébredtél volna, hisz úgysem sikerül semmi? Állj meg egy percre, tedd a szívedre a kezed. Érzed? Nem ok nélkül dobog. Ezt soha ne felejtsd el!